Amíg a még díszítetlen nyelet, egy régi fonással használták, addig elkészült az ostorszíj.
A karikás szíját a pásztor olyan börböl fonta, amilyen a rendelkezésére állt, vagy amelyet könnyen meg tudott szerezni. Általában a gulyás marha-, tinó-vagy borjúbörböl, a csikós lóhasiból fonja a karikását. Általános elterjedt a kutyabör használata is. Egyes tájegységeken szarvas-, vagyözbörböl is fontak ostort.

A bör elökészítése

A pásztorok általában hasiból fonták az ostorukat. Ehhez úgy jutottak, hogy mielött az eldöglött állat börével elszámoltak, lehasítottak abból egy jó arasznyi széleset. Ezt úgy kellett csinálni, hogy ne lehessen észre venni, ezért a két vége felé elkeskenyedtek ezek a bör darabok. Az így szerzett bört megszárítják, mégpedig


Szárítás

úgy, hogy szörével lefelé deszkára terítik, s hogy nagyon össze ne zsugorodjék, kipeckelik náddal, vagy sürün vert szeggel kiszögelik. A megszáradt bört kétféleképpen is kikészíthetik. Az egyik mód, amikor füzö-, kötö-, varró-, szironyozó hasit akarnak kapni. Ekkor a száraz bör szorös felét bedörzsölik sürü oltott mésszel, és száradni hagyják.


Curholó

Ha megszáradt, leborotválják róla a szört curholóval, de ennél kényelmesebb a bot végével való kopasztás. Ez úgy történt, hogy a földön fekvö deszkára terített bör végére ráállt az ember és a botja végével "böködi" a bört. Az így szörtelenített hasit nem timsózzák, csak lehúsozzák és megkenik valamilyen zsiradékkal. Esetleg pirosra, vagy zöldre festik. Ostornak nem jó az ilyen hasi, mert nem bírja a vizet. Ha ostor hasit akarnak, akkor száradás után oltott mész habarékba (sürü oltott mész) ágyazzák a bört. A mész legtöbbször fazékban állt, ezért a bört


Kákó

összegöngyölik, hogy beférjen a fazékba, de közé jó böven raknak meszet. Egy-két napig marad a
mészben
a hasi. Ha már könnyen kijön a szöre, akkor kiveszik, egyik végét zsineggel egy oszlophoz kötik és curholóval, vagy oldalbordával megborotválják. Újabban inkább a kákót használják szörtelenítésre. A ször eltávolítása után alaposan megtörik a bort, majd kútvízzel kimossák. Mosás után következik a hízlalás timsós vízben. A hízlalás 1 napig tart. Hízlalás után már nem szabad mosni a hasit, se napon szárítani: dörzsölés közben kell megszikkasztani. Ha nagyon száradt dörzsölgetés közben megnedvesítették házisós vízzel, amitöl nagyon jól puhul a bör. Más tájakon a szörtelenítés után fél marék timsó és fél marék só keverékével kenik be a bört, és így hagyják összetekerve egy napig, majd sima fán húzogatva szikkasztják meg. Szalonta vidékén bekenik zsírral, vagy vazelinnel félszáraz állapotban, és úgy törik meg a bört. Ezek után a megszikkadt bört hasihasítóval felhasogatják. A hasihasítót cziromhasítónak is hívják, mert ezen hasították a szironynak valót, a czirmot is. A hasihasító saját készítésü szerszám.
A következöképpen nézhet ki:

Minden hasihasító alapja egy téglalap alakú fadarab. Ezen vagy kettö, vagy több fürészelt rovátka van. A rovátkák közül a nagyobbak durvább, a kisebbek a finomabb hasításhoz. A hasító másik fontos kelléke egy éles szerszám. Az egyik módon a hasítás úgy történik, hogy a pásztor a bicskáját beleveri a hasítóba, és ezáltal a rovátkát két olyan részre osztja, amelyböl a belsö a szíj szélességét fogja megadni, ilyen szélesre fogja hasítani a bört.

Mikor ez meg van, balkézbe veszi a hasítót, úgy hogy a hüvelykujja végigfeküdjön a bicska fokán, majd jobb kézzel áthúzza rajta a már elöre behasogatott hasit, miközben a bicska lemetszi az egyes szálakat. A másik fajta hasihasogató is hasonlóan müködik. Itt egy vésöszerü vékony kést használnak bicska helyett. Ezt a következöképpen használják: a kést a fa valamelyik rovátkájára merölegesen elhelyezik úgy, mint az elözöekben a bicskát. A börön fület vágnak, azután a

börnek a keskenyebb felét behúzzák a rovátkába. A készítö egyik kezével a fát és a kést egymásra szorítja, másikkal a bör szélesebb végét maga felé húzza, miáltal a keskeny szirony a kisebb résen kipenderül. Ezzel a készlettel, gyors egymásutánban, egyenletes szélességü szironyokat kapnak.
Ahol nincs hasihasító, a szíjat egy gyermek tartja, az ostorfonó pásztor pedig éles bicskával szeletekre hasítja, kiszabja. A hasított szeleteket szernek, vagy szálnak nevezik.